Úgy történt, hogy krumplilángosra fájt a fogam....
"Hirtelen felindulásból" elkevertem kb fél kg finomlisztet, egy bő teáskanál sót, és egy zacskó krumplipelyhet (krumplipüré port!), egy bögre langyos víz + mokkáskanálnyi cukor elegyében felfuttatott fél cs. élesztőt, és pluszban még annyi langyos vizet, amennyit kívánt.
A tálat jól lezártam, kb fél óra alatt teljesen megkelt, de annyira lágy volt, hiába próbáltam még lisztet tenni hozzá, kezelhetetlen lett, szinte folyt, ragadt, szerintem túl sok volt a burgonyapehely....
(Ez az átka az én "nem méricskélős", magam feje után menős főzőcskézésemnek.)
Gyorsan kibéleltem barna sütőpapírral egy hosszúkás sütőformát, "beletereltem" a tésztát, és a közben bemelegedett sütőbe tettem, ahol még tovább kelt, kitöltve a formát. 10 perc múlva csökkentettem a hőmérsékletet 200 fokról 160-ra, és így sült vagy 50 percet, - akkor már nem mertem tovább sütni, gondoltam, úgysem lesz belőle semmi ehető.
Tévedtem, nagyon finom lett!
Süthettem volna még talán, hogy a teteje pirosabb legyen, de így is igazán jó lett!
Ha úgy kezdtem volna, hogy pont ilyet akarok sütni, akkor az biztos, hogy nem sikerül! :DD
Ha úgy kezdtem volna, hogy pont ilyet akarok sütni, akkor az biztos, hogy nem sikerül! :DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése